Védelmi mechanizmusok:
Elfojtás, projekció vagy kivetítés, racionalizáció, reakcióképzés
vagy ellenirányú működés, ambivalencia, vagyis ellentétesség,
túlkompenzálás, vagyis hangsúlyozással való pótlás, hasítás,
vagyis kettéválasztás, azonosulás, vagyis hasonlóvá válás,
tagadás ez az örökös nem mondása, és az áttolás vagy áthelyezés,
intellektualizáció vagyis intellektuális síkra tereli a problémákat.
Hellasz bölcsei már pontosan
tudták, hogy a céltudatos emberi magatartás legfontosabb
és legnehezebben
megvalósítható követelménye: "ismerd
meg önmagadat!"
Érdemes megfogadni Matthew Arnold tanácsát:
"Légy önmagad,
s tanuld meg jól: ha majd
Magadra lelsz, elveszted mind a bajt."
Selye János a következőképpen fogalmazta meg a stresszt:
" a stressz egy olyan fajlagos tünetcsoportban megnyilvánuló állapot,
amely magába foglal minden nem - fajlagosan előidézett elváltozást
egy biológiai rendszeren belül."
Ilyen módon a sajátos ismertető jelei vannak. A stressz állapotára
a stressz-szindróma jeleiből következtethetünk. Selye szerint
nem az a cél, hogy elkerüljük a stresszt. Az része az életnek.
Együtt jár minden cselekvésünkkel. De ahhoz, hogy az ember teljesen
kifejezhesse önmagát, először is meg kel állapítania "stressztűrő
képességének" felső határát, majd energiáit olyan mértékben
és arra fordítania, ami legjobban megfelel testi-lelki adottságainak.
Elmélete szerint senki se térjen ki olyan harc elől, amit érdemes
megvívnia és csak olyan célt tűzzön ki maga elé, amit elérhet,
különben ingoványba téved. Végül csak akkor érdemes ellenállnia,
ha az sikert ígér. A hiábavaló ellenállást mindig kerüljük el.
Következő volt a mottója:
"Harcolj mindig,
ha a cél nemes,
De ne állj ellen, ha nem érdemes."
Ha a nap bármely szakában nyugtalanság fogja el, tekintsen tudatosan
magába és elemezze ki az adott helyzetet. Kérdezze meg magától:
Valóban az a legjobb, amit e percben teszek?
És megéri-e a fáradtságot, hogy ellenállást fejtsek ki az unalom
vagy a kimerültség ellen?
Ha a válasz tagadó, hagyja abba.
És ha erre nincs jó lehetőség, lazítson, engedje, hogy a dolgok
folytatódjanak önmaga részvétele nélkül.
Érdekesség néhány tudományos kutatásból, amelyek az érzelmekről
szólnak. Érdemes elgondolkodni rajtuk:
"Gates professzor, a washingtoni egyetem
pszichológiai laboratóriumában érdekes biokémiai kísérleteket
folytatott. Kimutatta,
hogy az emberi szervezetben lelki hatások, érzelmek következtében
mérgek termelődnek.
A professzor a következő kísérletet hajtotta vége: cseppfolyós
levegő elpárologtatásával -271 C fokra hűtött le kémcsöveket,
s aztán különböző lelkiállapotban lévő egyéneket beleleheltetett
az üvegcsövekbe. Pár perc után az egészséges és normális lelkiállapotban
lévő ember kilégzésének párája színtelen cseppek formájában csapódott
le a lehűtött üvegcső falára. Ha azonban a kísérleti alany erős
haragot érzett abban az időpontban, a lecsapódó folyadék nem
színtelen, hanem barna színű lett, bánat esetén szürke, lelkiismeret
furdaláskor pedig rózsaszínű. A csapadéknak természetesen nemcsak
a színe, hanem a kémiai összetétele is más és más volt. A kísérletek
további folyamán Gates professzornak lassanként elegendő ilyen
anyag állt rendelkezésére ahhoz, hogy tengerimalacokkal végezzen
kísérletet. Amikor a barna anyagot beoltotta a kísérleti állatba,
az eleinte rendkívül ingerlékeny lett, majd valóságos dührohamot
kapott, fogaival nekiesett a ketrec falának.
Kísérleteit többször megismételte, és az eredmények reprodukálhatók
voltak. Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben
erős gyűlölet tombolt, a kísérleti állatot nyomban megölte. A
professzor megállapította, hogy 10 percig tartó, erős gyűlölet
elegendő mérget tartalmaz ahhoz, hogy azzal több személyt el
lehessen pusztítani. E méreg egyike a legerősebbeknek, melyet
a tudomány ismer. Gates professzorkísérleteiből az is kiderül,
hogy a jó hangulat a szervezetre rendkívül hasznos kémiai anyagokat
állít elő (pl. endorfinokat, melyek morfinszerű, fájdalomcsillapító
vegyületek.) Ezt a megállapítást már sokan igazolták.
Az ember szervezete felszívja az érzelmek, gondolatok hatására
képződő mérget, s így önmagát mérgezi meg vele! Ezek a mérgek,
éppúgy, mint a hormonok, már a legparányibb mennyiségben is igen
hatásosak, és salakként gyülemlenek fel a szervezetben.
Valahányszor haragszunk vagy gyűlölködünk, szervezetünk mérget
választ ki. Ezt a mérget kétségtelenül az ellenségnek szánjuk.
Azonban az ember ilyenkor önmaga esik áldozatul, ha nem korlátozza
rosszindulatú érzéseit."
Ehhez a tudományos kutatáshoz kapcsolódik Masaru Emoto japán
tudós munkássága, aki az 1980-as évek végétől a víz rejtélyeit
kutatja.
Kutatásainak a témája: a mindennapi víz, az emberi test vize
és, a Föld vizei és annak kristályszerkezete. Kikísérletezte,
hogy hogyan lehet a fagyaszott vízkristályokról képet készíteni,
és feltárult előtte a víz csodája. Kutatásai során megfigyelte,
hogy a víz szerkezete felveszi azokat a rezgéseket, amelyekkel
kölcsönhatásba lép, legyen az, környezetihatás, vagy zenei, vagy
a gondolat rezgései, vagy amit a szavak közvetítenek. Megismerjük,
hogy a különböző indulataink, félelmeink, örömeink milyen információt
adnak át a testünk univerzumának.
Elgodolkodtató,
hiszen az indulatos szavainkkal saját univerzumunkat "mérgezzük".
Testünk 70-75 %-a víz ennek a víznek a szerkezetét érzéseinkkel
alakítjuk, és ezzel befolyásoljuk egészségi állapotunkat. A Föld
70-75 %-a víz, ami az emberi testtel analóg. A gondolataink vihara
megjelenik a természeti katasztrófákban. Azt a mélyből feltörő
vizet isszuk, ami a föld mágneses rezonanciáját hordozza. Közvetlen
kapcsolatban vagyunk a természettel, a Földdel.
Testünknek az oxigénen kívül három dologra van szüksége az életben
maradáshoz:
