Harmónia-Egység Stúdió

A HÉT GONDOLATA:

"Hatalmunk van arra, hogy Istennel már most a paradicsomban legyünk, hogy boldogok legyünk vele, akár ebben a pillanatban is, ha úgy szeretünk, ahogy ő, ha úgy segítünk, ahogy ő, ha úgy adunk, ahogy ő, ha úgy szolgálunk, ahogy ő."

Calcuttai Teréz Anya

FAT akkreditációs szám: AL 1732 - Nyilvántartási (OKÉV) szám: 01-0531-06

A stressz és az érzelmek



Ahhoz, hogy bajaink, félelmeink és fájdalmaink gyökerét megértsük a stressz működését meg kell ismernünk.
Selye János magyar származású orvos professzor volt, aki az 1930-as években a montreali egyetemen a stressz elméletét felállította a kutatásai alapján.
Állatkísérleteket végzett egereken és patkányokon. Az egyik kísérletében két állatot egymással szembe helyezett el úgy, hogy az állatok ne tudjanak elmozdulni az adott helyről. A domináns egyed látványától a másik állat, mivel nem tudott elmenekülni kimúlt. Vagyis a stressz hormont, amit a szervezet azért adott önmagának, hogy el tudjon menekülni, nem használta fel. De a helyzetből sem tudott szabadulni az állat. Így a mellékvese csúcsra járatódott és a szervezet egy idő után felmondta a szolgálatot.
Elmélete szerint a legtöbb bajnak hármas eredete van. Akár egy kelésről van szó vagy vesebajról, lelki zavarról, a vizsgálat minden esetben kimutathatja a baj három elemét. Ezek:


  1. A stresszor vagy stresszokozó, amely a bajt úgy kezdeményezte, hogy közvetlenül hatott például a bőrre, szívre vagy a lélekre.

  2. A védelmi akció, amelynek során a hormonok és idegingerek arra ösztönzik a szervezetet, hogy birkózzék meg a stresszorral. Testi sérülés esetében a betolakodó stresszor (mikroba, allergén stb.) útját kell állni gyulladásos szövetek barikádjával. A lélekre ható stresszorok (parancs, kihívás, sértés stb.) egy ehhez hasonló indulati védekezésbe ütköznek, amit a dacos magatartás fejez ki. "Azért se teszem meg"

  3. A meghódolás mechanizmusa, amelynek keretében a hormonok és idegingerek arra ösztönzik a szervezetet, hogy ne védekezzék. Sigmund Freud és lánya Anna Freud térképezte fel ezeket az elhárító mechanizmusokat. Minden elhárító mechanizmusra jellemző, hogy kezdetben védi az Én-t a lelki megpróbáltatásoktól, gyakran segíti az életben maradást. Ha ez a mechanizmus hosszú időn keresztül működik, akkor rögzülni fog és hatása visszafordul, a személyiségfejlődést gátolni fogja. Ezek olyan tudattalan stratégiák, melyek segítségével az emberek a negatív érzelmeikkel megküzdenek. Ezek a stratégiák nem változtatják meg a stresszhelyzetet, csak a róla való gondolkodáson, illetve észlelésen módosítanak.

Védelmi mechanizmusok:
Elfojtás, projekció vagy kivetítés, racionalizáció, reakcióképzés vagy ellenirányú működés, ambivalencia, vagyis ellentétesség, túlkompenzálás, vagyis hangsúlyozással való pótlás, hasítás, vagyis kettéválasztás, azonosulás, vagyis hasonlóvá válás, tagadás ez az örökös nem mondása, és az áttolás vagy áthelyezés, intellektualizáció vagyis intellektuális síkra tereli a problémákat.


Hellasz bölcsei már pontosan tudták, hogy a céltudatos emberi magatartás legfontosabb és legnehezebben megvalósítható követelménye: "ismerd meg önmagadat!"

Érdemes megfogadni Matthew Arnold tanácsát:


"Légy önmagad, s tanuld meg jól: ha majd
Magadra lelsz, elveszted mind a bajt."


Selye János a következőképpen fogalmazta meg a stresszt:
" a stressz egy olyan fajlagos tünetcsoportban megnyilvánuló állapot, amely magába foglal minden nem - fajlagosan előidézett elváltozást egy biológiai rendszeren belül."
Ilyen módon a sajátos ismertető jelei vannak. A stressz állapotára a stressz-szindróma jeleiből következtethetünk. Selye szerint nem az a cél, hogy elkerüljük a stresszt. Az része az életnek. Együtt jár minden cselekvésünkkel. De ahhoz, hogy az ember teljesen kifejezhesse önmagát, először is meg kel állapítania "stressztűrő képességének" felső határát, majd energiáit olyan mértékben és arra fordítania, ami legjobban megfelel testi-lelki adottságainak. Elmélete szerint senki se térjen ki olyan harc elől, amit érdemes megvívnia és csak olyan célt tűzzön ki maga elé, amit elérhet, különben ingoványba téved. Végül csak akkor érdemes ellenállnia, ha az sikert ígér. A hiábavaló ellenállást mindig kerüljük el. Következő volt a mottója:


"Harcolj mindig, ha a cél nemes,
De ne állj ellen, ha nem érdemes."


Ha a nap bármely szakában nyugtalanság fogja el, tekintsen tudatosan magába és elemezze ki az adott helyzetet. Kérdezze meg magától: Valóban az a legjobb, amit e percben teszek?
És megéri-e a fáradtságot, hogy ellenállást fejtsek ki az unalom vagy a kimerültség ellen?
Ha a válasz tagadó, hagyja abba.
És ha erre nincs jó lehetőség, lazítson, engedje, hogy a dolgok folytatódjanak önmaga részvétele nélkül.



Érdekesség néhány tudományos kutatásból, amelyek az érzelmekről szólnak. Érdemes elgondolkodni rajtuk:



"Gates professzor, a washingtoni egyetem pszichológiai laboratóriumában érdekes biokémiai kísérleteket folytatott. Kimutatta, hogy az emberi szervezetben lelki hatások, érzelmek következtében mérgek termelődnek.
A professzor a következő kísérletet hajtotta vége: cseppfolyós levegő elpárologtatásával -271 C fokra hűtött le kémcsöveket, s aztán különböző lelkiállapotban lévő egyéneket beleleheltetett az üvegcsövekbe. Pár perc után az egészséges és normális lelkiállapotban lévő ember kilégzésének párája színtelen cseppek formájában csapódott le a lehűtött üvegcső falára. Ha azonban a kísérleti alany erős haragot érzett abban az időpontban, a lecsapódó folyadék nem színtelen, hanem barna színű lett, bánat esetén szürke, lelkiismeret furdaláskor pedig rózsaszínű. A csapadéknak természetesen nemcsak a színe, hanem a kémiai összetétele is más és más volt. A kísérletek további folyamán Gates professzornak lassanként elegendő ilyen anyag állt rendelkezésére ahhoz, hogy tengerimalacokkal végezzen kísérletet. Amikor a barna anyagot beoltotta a kísérleti állatba, az eleinte rendkívül ingerlékeny lett, majd valóságos dührohamot kapott, fogaival nekiesett a ketrec falának.
Kísérleteit többször megismételte, és az eredmények reprodukálhatók voltak. Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős gyűlölet tombolt, a kísérleti állatot nyomban megölte. A professzor megállapította, hogy 10 percig tartó, erős gyűlölet elegendő mérget tartalmaz ahhoz, hogy azzal több személyt el lehessen pusztítani. E méreg egyike a legerősebbeknek, melyet a tudomány ismer. Gates professzorkísérleteiből az is kiderül, hogy a jó hangulat a szervezetre rendkívül hasznos kémiai anyagokat állít elő (pl. endorfinokat, melyek morfinszerű, fájdalomcsillapító vegyületek.) Ezt a megállapítást már sokan igazolták.
Az ember szervezete felszívja az érzelmek, gondolatok hatására képződő mérget, s így önmagát mérgezi meg vele! Ezek a mérgek, éppúgy, mint a hormonok, már a legparányibb mennyiségben is igen hatásosak, és salakként gyülemlenek fel a szervezetben.
Valahányszor haragszunk vagy gyűlölködünk, szervezetünk mérget választ ki. Ezt a mérget kétségtelenül az ellenségnek szánjuk. Azonban az ember ilyenkor önmaga esik áldozatul, ha nem korlátozza rosszindulatú érzéseit."


Ehhez a tudományos kutatáshoz kapcsolódik Masaru Emoto japán tudós munkássága, aki az 1980-as évek végétől a víz rejtélyeit kutatja.
Kutatásainak a témája: a mindennapi víz, az emberi test vize és, a Föld vizei és annak kristályszerkezete. Kikísérletezte, hogy hogyan lehet a fagyaszott vízkristályokról képet készíteni, és feltárult előtte a víz csodája. Kutatásai során megfigyelte, hogy a víz szerkezete felveszi azokat a rezgéseket, amelyekkel kölcsönhatásba lép, legyen az, környezetihatás, vagy zenei, vagy a gondolat rezgései, vagy amit a szavak közvetítenek. Megismerjük, hogy a különböző indulataink, félelmeink, örömeink milyen információt adnak át a testünk univerzumának.



Elgodolkodtató, hiszen az indulatos szavainkkal saját univerzumunkat "mérgezzük".



Testünk 70-75 %-a víz ennek a víznek a szerkezetét érzéseinkkel alakítjuk, és ezzel befolyásoljuk egészségi állapotunkat. A Föld 70-75 %-a víz, ami az emberi testtel analóg. A gondolataink vihara megjelenik a természeti katasztrófákban. Azt a mélyből feltörő vizet isszuk, ami a föld mágneses rezonanciáját hordozza. Közvetlen kapcsolatban vagyunk a természettel, a Földdel.
Testünknek az oxigénen kívül három dologra van szüksége az életben maradáshoz:


  1. A Fény információjára, ami az idegrendszerünknek és a hormonháztartásunkra van hatással. Az Univerzum információit hordozza.

  2. A Víz információjára, ami a testünk sejtjei közötti energiaáramlást biztosítja és a Föld információit, hordozza.

  3. Az energiára, amit a táplálékkal veszünk magunkhoz és a szervezetünk fejlődéséhez szükséges.

Amennyiben felkeltettem érdeklődését, kérem hívjon fel: Bányai Edit 06 30 295 7727 vagy küldjön e-mailt: edit.banyai@esp90.hu