Hiperaktív és indigógyermekekkel való foglalkozás:
"A gyermek a legnagyobb kiapadhatatlan forrásunk."
- A Dalai Láma
Egyre több olyan szülővel találkozom, akik azért
keresnek meg, mert gyermekeikkel nem tudnak "zöldágra vergődni" vagyis
nehezen kezelhetőek és egyre több problémát és konfliktust jelentenek
a nekik és környezetüknek.
A mai rohanó világban a megfelelés és a teljesítés az, ami a
szülők energiáját felemészti. A problémás gyermek a szülő számára
még több gondot és fájdalmat jelent. Nem tudják kezelni és megérteni
gyermekeik lázadását, másságát. Félnek szembenézi a valósággal,
és harcolni kezdenek a vélt és valós igazukért. Félnek a munkahely
elvesztésétől, a lemaradástól és a kirekesztéstől, a munkanélküliségtől.
Ha pedig a szülő egyedül neveli a gyermekét, ez a teher még hangsúlyosabbá
válik. Előjönnek a régi sémák, amit a szülőktől vettek át, de
ezek sorra csődöt mondanak. Saját képtelenségüket tudattalanul
kivetítik a gyermekeikre, ezáltal a viszonyuk még feszültebbé
válik.
A gyerek kezelhetetlenné válik a szülő, pedig tehetetlenné.
Ezek olyan viselkedési mechanizmusok, amelyek megmérgezik a párkapcsolatot,
a szülő és gyermek kapcsolatát, és kihat a gyermek fejlődésére
és érzelmi világára.
A legtöbb szülő a felelősséget kimondatlanul is átruházza az
óvodára, iskolára, mondván: "Este hat után érek haza, mit
neveljek akkor már a gyereken. Elég volt nekem egész nap a munkahelyemen!
Pihenni akarok!" Valahol érthető is ez, de gondoljunk bele
milyen mintát adunk így gyermekeinknek. Ilyen mentalitással a
gyermek úgy nő fel, hogy szinte észrevétlen marad a szülők számára.
Csodálkozhatunk-e azon ezek után, ha gyermekünk a serdülőkor
elérésekor lázadóvá és "zsarnokká" válik.
A viselkedésmintát és az élethez való hozzáállást megkapja a
vélt "barátoktól". Lelki problémájukkal és fájdalmukkal
magukra maradnak ebben az érzékeny állapotukban, könnyen befolyásolhatóvá
válnak. Jönnek a "pótszerek", amelyek aztán egy életen
keresztül elkísérhetik. Mint az alkohol, a drog stb.
Rendet kell tennünk mind a szülők, mind a gyermekek lelkivilágában,
hogy azokat a téves mintákat, amit a tudatalatti rögzített, egy
fájdalmas helyzetben ne befolyásoljon bennünket. Meg kell találni
az egyensúlyt a munka, a család és az önmagunkkal való törődésben.
Felelősséget kell tudni, vállalni nemcsak a jó, de a később hibásnak
vélt döntéseinkért.
A gyermekek nevelése és a velük való foglalkozás a legszebb,
hiszen ők a jövő nemzedéke és nem mindegy, hogy milyen mintát,
fájdalmat adnak át majd a saját gyermekeiknek.
Sok szülő tehetetlen akkor, mikor közlik velük,
hogy gyermeke hiperaktív, jobb esetben úgy fogalmaznak, hogy: "Indigó
gyermeke van, tanuljon vele együtt élni." Vagy azt, hogy "Dyslexiás
a gyermeke ezért ajánljuk, hogy egy kis létszámú iskolába írassák
be, ahol jobban oda tudnak rá figyelni".
Sorolhatnám azokat, a szülők számára fájdalmas mondatokat, amit
aztán úgy élnek meg, hogy gyermekük nem elfogadható.
Beszéljünk először a hiperaktív és az indigógyermekekről.
A hiperaktív és indigógyerekeket a környezetük nehezen érti meg
és fogadja el. Komoly problémát okoznak a szülőknek, nevelőiknek
és tanáraiknak. A legtöbb esetben gyógyszeres kezeléssel akarják
megoldani ezt a problémát, figyelmen kívül hagyva a gyermek érzéseit,
gondolkodását és egyéniségét.
Ez a két fogalom úgy gondolom tisztázásra vár, mert nem minden
hiperaktív gyerek indigó, de minden indigó hiperaktív, attól
az egyszerű oknál fogva, hogy más frekvencián működnek.
Sok szülő, nagy teherként éli meg, ha gyermekéről kiderül, hogy
más, mint a többi gyerek. Azt, hogy "indigó" végképpen
nem nagyon értik, bár ez még elfogadhatóbb számukra, mint a hiperaktív
kifejezés. Megbélyegzésnek élik meg, gyermekük "másságát" és
elkezdenek harcolni a megkülönböztetés ellen. A hibát ott követjük
el, amikor a gyerekeket meg akarjuk változtatni, át akarjuk formálni
őket a szülői és társadalmi elvárásokhoz. Ez az, ami nem fog
menni. Nem a gyermeknek kell hozzánk igazodni, hanem nekünk kell
megtanulni, és egyenrangú társnak elfogadni őket. Igen, tudom
ez nagyon nehéz, hiszen a gyermekünk.
"
Hogy jön ahhoz, hogy irányít minket?" Vagy: "Miért
akar mindent tudni?" vagy: "Elegem van az állandó miértiedből!
Olyan, vagy mint egy vallató bíró!" Vagy: "Fáradt vagyok,
hagyjál, most piheni!" - sorolhatnám még a szülői kifakadásokat.
Ők a szeretet gyermekei, igen érzékenyen reagálnak az igazságtalanságra,
a hamisságra és a hazugságra. Fontos számukra a stabilitás a
földelés. A magány fogalma számukra teljesen mást jelent. Az
ember az öt érzékszervén keresztül érzékeli az életet. Az indigógyermekek
a hatodik és a hetedik érzékszervüket használják igen intenzíven,
vagyis az intuíciót, és a telepátiát Látják a gondolati energiákat.
Ráhangolódnak az emberre és mindent tudnak róluk. Ők érzékelik
az emberben felgyülemlett félelmet és rossz energiákat.
Indigógyermek:
Úgy emlegetik őket, mint az "új idők gyermekei".
A nyolcvanas évek kezdetétől egyre több gyermek születik ilyen
sajátosságokkal. Alapvető ismertetőjegyük például a figyelemhiány,
illetve a hiperaktivitás + figyelemzavar szindróma. Ezek a gyermekek
különleges gondoskodást igényelnek a szüleiktől. Képesek a növényekkel
és az állatokkal kommunikálni, szorosan kötődnek a természethez.
Újszerű genetikai állománnyal rendelkeznek, ezért a táplálkozásuk
is teljesen más. Rendkívül érzékenyek. Pontosan megérzik azt,
ha valaki nem fogadja el vagy elutasítja őket. Kifejezetten fogékonyak
az újdonságra és tudásvágyuk rendkívüli. Mindent önállóan akarnak
megtapasztalni. Jobbagyféltekés gondolkodásúak, így a teljességre
összpontosítanak és rendkívül kreatívak. Ebből adódóan sokan
közülük balkezesek. Magas intelligenciával rendelkeznek. Másságukkal
sok nehézséget "okoznak" a környezetüknek, így a jó
tulajdonságaikra nem figyelnek oda:
Már egész fiatalon teljes nyitottsággal fordulnak mások felé,
ezt a tulajdonságukat gyakran félre is értik. Rendkívül fejlett
az igazságérzetük, beavatkoznak azokba a konfliktusokba, amikor
az erősebb bántja a gyengébbet. Ritkán haragtartóak és fizikailag
rendkívül szívósak. Különösen intelligensek, de ez nem jelentkezik
a tanulmányi teljesítményeikben.
Hiperaktivitás:
Aki ilyen problémával küzd, az képtelen hosszabb ideig egy meghatározott
dologra koncentrálni, csak igen rövid ideig tud összpontosítani.
Az újdonságok azonnal eltérítik a figyelmét, sokszor álomvilágban
él. Képtelen hosszabb ideig ülve maradni, izeg-mozog, gyakran
szokatlanul hangos és impulzív. A hiperaktív figyelemzavaros
gyerekeket gyakran zavarkeltőknek tekintik. Már magzati korban
megfigyelhető, hogy különösen aktívak, átlagnál többet mozognak.
Csecsemőként rendkívül éber, gyakran sír, ritka náluk a nyugalmi
állapot, éjszaka és nappal keveset alszanak. A figyelem hiánya
az iskolai teljesítményekben is érezteti hatását.
A kineziológia eszközei a test saját energiáját egyensúlyozza
ki.
Nincsenek mellékhatásai, és hihetetlen sikereket lehet elérni
vele.
Alapvetően biokémiai lények vagyunk, világunk lényege: fény,
tudat, szeretet és információ. A kineziológiai izomteszt segítségével
az energetikai gátakat fel lehet tárni, és a test energetikai
egyensúlyát helyre lehet állítani. Az információ (fény) újra
áradni kezd, és elkezdünk érezni. Az érzelmi test megtisztul
az érzelmi egyenetlenségektől és visszanyeri erejét, amely a
szabadon áramló érzésekből keletkezik.
Ha valami újat hozunk létre, amit eddig még nem próbáltunk, akkor
teljesen természetes, hogy hibát vétünk. A hibáinkból tanulni
lehet, hogy legközelebb még jobban tudjuk a feladatainkat végrehajtani.
A tanulási tapasztalatokra kell a figyelmünket összpontosítani,
nem pedig az értékelésre. Hiba esetén tegyük fel a következő
kérdést:" Mit kell most azonnal megváltoztatni, hogy egyensúlyban
legyek? Min kell javítanom, hogy jó eredményt érjek el?"
Tegyük meg a megfelelő lépéseket, most! Nem büntetnünk kell,
hanem támogatni.
A szülőknek bízniuk kell a gyermekeik képességében, hogy van
elég erejük és tudásuk ahhoz, hogy megoldják a feladataikat.
Ha a bizalmat nem kapják meg a szülőktől, akkor azt élik meg,
azt hogy, "a szüleim nem bíznak bennem, akkor én sem bízhatok
magamban. Ha nem bízhatok magamban, akkor nem vagyok jó! Ha nem
vagyok jó, akkor nem fogadnak el." Ezzel az "ördögi
kör" bezárult és a minta, a tudatalattiba, mint stresszmechanizmus
rögzült és mintánkká válik egy hasonló élethelyzetben.
A kineziológia olyan egészségmegelőző módszer:
-
Amely a személyes fejlődést és tanulási képességet a két agyfélteke jobb együttműködése
révén támogatja.
-
Amely a tudattalan érzelmi konfliktusok oldásával, melyek testi megbetegedésekhez
vezethetnek, emeli az élet minőségét.
-
Amely magába foglal olyan alternatív gyógymódokat, mint az érzelmi stresszoldás,
esszenciákkal való foglalkozás, táplálkozás és még sok minden más.
Mit tehetnek a szülők és a nevelők a gyerekek érdekében?
Megtanulni az Ő "nyelvüket", mert csak így érthetjük
meg, és kommunikálhatunk velük. Az Ő kommunikációs nyelvük, pedig
az intuíció, és a telepátia. Ezek a képességek bennünk is megvannak,
csak vagy nem tudunk róla, vagy egyszer már használtuk és megijedtünk
tőle és ezzel leblokkoltuk, megtagadtuk ezt a tulajdonságunkat.
Meg akarnak tanítani, hogy valami mást is beengedjünk a világunkba,
azt a mást, ami nekik a lételemük, azt a mást, amit mi csak keresünk
és kételkedünk a létezésében. Igaz természetünkre akarnak megtanítani,
hogy nem csak emberek vagyunk, hanem része a Földnek, a természetnek,
az energiának, ami bennünk áramlik ugyan úgy, mint a többi élőlényben.
Az indigó gyerekek erős lelkek. Erejükkel segíthetnek a szülőknek
és környezetüknek, hogy felébredjenek, és a változást válasszák.
Az új idők gyermekét nevelni nagy feladat, és ez dicséretreméltó.
Ha úgy érzi segítségre van szüksége telefonáljon vagy írjon E-mail-t.
Várom jelentkezését, hogy segíthessek Önnek és gyermekének változni,
egy teljesebb és kiegyensúlyozottabb élethez.
Amennyiben felkeltettem érdeklődését, kérem hívjon fel: Bányai Edit 06 30 295 7727 vagy küldjön e-mailt:
edit.banyai@esp90.hu
