A CSEND

Mikor nem kiált a gondolat,
S nem zakatol, mint a vonat.
Mikor minden kívül marad,
Mikor a csend, Te vagy magad.

Mikor belül minden hallgat.
Mikor a szívnek sincs már hangja,
Befészkel a csend az agyba.
S csak vagy, egymagadban.

Már nem hallod a dobbanását,
S a lélegzet sóhajtását.
Már nem fáj a fájdalom.
Nincsen más, csak nyugalom.

Akkor kapod válaszodat,
Hogy miért vagy s mi az utad.
Mi a Te nagy feladatod,
Mit tanulnod kell az utadon.

Egy hang tör fel belőled: Óó!
S a felismerés megdöbbent.
Itt a válasz a Most - ban!
De eltűnik a pillanatban.

Marad a kérdés: Ki vagy Te?
És mi az utad?
S éled tovább napjaidat.