Nyári este megjelent az égen.
Ragyogást, fényt hozva néked.
Felragyogott tovább állt.
S hitted: nincs többé már.
Csíkot húzott s felizzott.
Eltűnt az égen otthagyott.
Hírt hozott, hogy végre ébredj,
Ébredj, s élj a fényben.
Felragyogott, hogy vigyed tovább,
S hirdesd a fényt, a csodát.
Mert te vagy a csillag fent az égen,
Mely felragyog az esti égen.
Te vagy a fény az örök lámpás.
Te vagy a hűség és az áldás.
Te vagy az egyetlen, mert nincs más.
Te vagy a szeretet, az égi varázs.