Harmónia-Egység Stúdió

• Bemutatkozás
• Kineziológia
• Természetgyógyász képzés
• Numerológia/Elemek
• Asztrológia
• Etherikos módszer
• Krízishelyzetek
• Szülői oldal
• New Age Társasjátékok
• Meditáció
• Táplákozás-méregtelenítés
• Aktuális programok »
• Írások
• Galéria
• Partnerek
• Elérhetőségek
• Jelentkezési lap

A HÉT GONDOLATA:

"

Ne vágyakozz! Elveszi az erődet. Cselekedj!"

Osho

Van választás

"Mindannyian választásból jöttünk létre, akár akartak minket, akár nem. A fogantatás pillanatában sok millió spermium kergetett egy sejtet s végül is egy genetikai konstelláció jött létre, és ez VAGY TE!

Létezésünk pillanatában ott volt a VÁLASZTÁS. Életünk során sok-sok választás összegződik, mire életünk befejeződik. VÁLASZTÁS útján születtél, s VÁLASZTÁS útján hagyod itt ezt a világot. Életünk során hozott választások adják azt a genetikai-szerkezeti felépítést, amely jellemző ránk. Szervezetünkön belül élő sok-sokmillió sejt azt választja, ami életben maradásához, túléléséhez szükséges.

A fogantatásunk pillanatától kezdve TUDATOSAK vagyunk.

Az embrió növekedésével kialakul az idegrendszer (ez nem a tudatosság?), mely képes a környezet érzékelésére.

Már embrionális állapotban is azt választotta minden sejted, ami neked a legmegfelelőbb volt. Bármilyen hatás éri kívülről ezt a szervezetet, arra reagál mozgással, érzelemmel. Az idegrendszer létrejöttével megteremtődött emlékezés lehetősége. Már ebben a korai időszakban is sok élmény, érzés regisztrálódik agyunk sejtjeiben.

Mit érezhettünk az anyaméhben?
Ha esetleg nem vár, nem kívánt gyermekek voltunk is... teljes egységben éreztük magunkat azzal a testtel, amelynek részei voltunk. Ráhangoltnak, egyenrangúnak, önmagunkkal és a világgal összhangban, biztonságban (önbizalommal telin) éreztük magunkat abban a testben, amely minden szükségletünket kielégítve szolgált bennünket!

Önbizalmunk úgy nőtt, ahogy a testünk. Sejtjeink szintjén bizonyára nagy lelkesedéssel éltünk ebben a környezetben. Minden nap nagy izgalommal töltött el bennünket, ahogy nőttünk, fejlődtünk az anyaméhben. Nagy érdeklődéssel töltött el ez az egész folyamat. Megvolt bennünk a hajlandóság erre a világra, elfogadás volt bennünk a növekedés, a változás és tudatossági szintünk növekedése iránt.
A fejlődés odáig vezetett, hogy eljött a megszületés ideje. Egyre szűkebb lett a hely. Már korlátozott a belső világ, ezért úgy DÖNTÖTTÜNK, hogy megjelenünk, manifesztálódunk ebben a külső világban. (Alapvetően mindig a magzat dönti el, hogy mikor jön erre a világra... kivéve a császármetszést és a beindított szülést.) De ez is az Ő választása: hogy ne Ő válasszon.

Beindult tehát a folyamat, hogy világra jöjjünk. Ennek következtében érzékelésünk teljesen megváltozott s ez fájdalmas volt.
Fejünket összeszorították a szülőcsatorna izmai, hideg erős fény és zajok vártak, esetleg durva kezek érintettek. Egy teljesen új világ kezdődött.

Ha nagy szerencsénk volt, meleg anyai kezek érintettek. Erről azt feltételeztük, hogy ugyanolyan egységgel fogad, mint amelyben, az anyaméhben részünk volt... ehelyett egy olyan világba csöppentünk, melyben magunknak kell igényeinket kifejeznünk. Azok az emberek, akik odakint vártak, nem értették azt a nyelvet, amit beszéltünk, s az anyaméhben még meglévő egység egyre jobban eltávolodott tőlünk.

Helyébe nem elfogadás, szembenállás lépett. Próbáltuk tudtukra adni mit kívánunk, próbáltunk kommunikálni, volt hajlandóságunk, de nem értettek meg minket. Ezért haragot éreztünk. Úgy éreztük, nem figyelnek ránk, nem veszik észre kiabálásunkat. Megtanultuk korán, ha valaki óriásokra haragszik, veszteséggel (félelemmel) jár!

Kialakultak félelmeink, hiszen mindig mi húztuk a rövidebbet. Haragunk őket is haragossá tette. S legtöbbször csak bántani tudtak minket. Ez oda vezetett, hogy elkezdtünk az egész rendszerben kételkedni, s az érdeklődés hiánya sértődötté tett bennünket. Lelkesedésre vágytunk, de ellenségességet találtunk. Napi csatáink veszteségesek voltak, fájdalommal tanítottak és fájdalommal tanultunk.

Elveszítettük önbizalmunkat, bánat és bűntudat alakult ki bennünk. Valódi érzéseinket el kellett rejtenünk, így kialakítottuk a közömbösség érzését, a közönyt.

Évek alatt kialakul az elkülönülés érzése. Azt tanultuk, hogy nincs választásunk, nincs erőnk, nincs hatalmunk. Az egész világ egy senki földjének tűnt, elveszettek voltunk. Az öngyilkosság és a halál gondolata is felmerült. De a félelem visszatartott minket: "nincs választás".

Ha elfogadjuk a "nincs választás"-t, feladjuk önbecsülésünket és az idő 99%-ában agyunk túlélési módban - hátsó agyterületen dolgozik. Leblokkolódunk és vegetálunk..."

Amennyiben felkeltettem érdeklődését, kérem hívjon fel: Bányai Edit 06 30 295 7727 vagy küldjön e-mailt: edit.banyai@esp90.hu